2010. december 20., hétfő

Advent 2.

A spiráljárást nem tudom leírni.
Aki részt vesz benne, tudja. Aki először vesz részt benne, az is megérti magyarázat nélkül, szavak nélkül; ahogy történik egy ilyen. 
Megérti hogy a legegyszerűbb dolgok egyben a legteljesebbek.

Köszönöm
P. M.

Advent 1.

Szívem csücskei, az adventi évszakasztalok:





Advent utolsó két hetében reggelenként ott maradunk kicsit az óvodában énekelni. Gyerekek és felnőttek együtt az évszakasztal körül, mécsest gyújtunk és csak halkan énekelünk. Nagyon meghitt. Segít kiűzni a fülünkből a városban mindenütt utolérő karácsonyi szirupos műdalözönt, a lelkünkből a békétlenséget.  Visszalassulunk ilyenkor; nézzük a gyerekeink arcát, ahogy teljesen átadják magukat az éneknek - azok akiknek nem kell sietniük a munkahelyükre reggelente és van módjuk bekapcsolódni, ajándékként éli meg ezeket az alkalmakat.

Jöhet a hó!

A Borbás család kezdeményezése nyomán az udvar jólfésülten várhatta az első havat. Nem kell tavasszal az elázott avart összekapargatni.
Köszönjük!             

Lámpás ünnep - Mindenszentek hava

A törpevár:

A kedvenc részleteim:


November, Mindenszentek hava.

A gyerekek nagyon szeretik ezt az időszakot.
Lecsengenek az év elején hozzánk érkezők beszokós hetei, összeáll a csapat, el kezdenek kötődni, megnyílni.
Novemberben egyre hosszabbak az éjszakák, későn kel föl a nap. A folyosókon neonfény helyett a saját kézi készítésű lámpáink mécsesei világítottak reggelenként.  A sarkokat, a gyerekek polcait, a meséket fokozatosan benépesítették a manók, törpék – különös aprónépség. Gyapjú- és filc anyagú manócskák kerültek ki az anyák keze alól a szülői körön. Az évszakasztal törpevárrá alakult.
A hónap zárása az adventi időszakot előkészítő lámpás ünnep volt. Este érkeztek vissza a családok az óvodába, az óvónők a bejáratnál fogadtak bennünket. Minden gyerek kiválaszthatta a neki legrokonszenvesebb törpét a törpevárból. Micsoda ajándék! Azután a lámpások fényénél a szemünk előtt változtak ők maguk is törpékké. Ehhez nem kellett jelmezt felölteniük, ők maguk voltak a manók a meséből, énekekből, mondókák füzéréből álló játékokban. Waldorf óvodában nincs betanított műsor és annak „előadása”. Azt látjuk, amit a gyerekek spontán és önmaguktól megtanulnak és szívesen eljátszanak. Micsoda ajándék...
Ünnepélyes pillanat követte: minden törpe kapott egy lámpást. A papírt, amiből a lámpás készült, ők festették és olajozták. Ezek a lámpák adták a fényt az utunkhoz és a kincskereséshez. Kibandukoltunk a kis ligetbe, ahol a gyerekek a hideg ellenére kitartóan kutattak a kis kincsek (színes üvegkavicsok) után. Valahogy mindig akadt minden bokorban és fa alján, akkor is, ha előtte már más gyerekek begyűjtötték onnan az összeset…
A munkálkodásunk jutalmául mézzel és dióval töltött sült almát kaptunk.  


2010. december 9., csütörtök

"Zöld ezüst búza..."

Kikelt!

Saját különbejáratú őszi vetésű búzamezőnk itt virít az udvar egyik szegletében. A nyárünnep körül talán már arathatunk is.
Ime:

2010. november 21., vasárnap

Szülői kör

"Kedves Szülők Évi és Judit csoportjában!

Ezúton szeretnék mindenkinek üzenni, hogy sajnos nem voltunk teljes létszámmal a legutóbbi szülői esten. Azt gondolom, hogy aki ott volt, hozzám hasonlóan nagyon jó érzésekkel, feltöltődve mehetett haza. Nagyon kedves beszélgetés volt a gyerekekről, helyzetekről, problémákról. Felvetődtek nevelési helyzetek, s mindenki elmondta véleményét, saját megoldásait. Készítettünk manókat, amit hazavihettünk.
Mindenkit biztatni szeretnék, legközelebb tegye szabaddá a délutánját, tisztelje meg az óvónőket és a szülőtársait a jelenlétével.
Az én személyes véleményem, hogy régen voltam ilyen szülői esten az oviban, ami ennyire csak a gyerekeinkről szólt. Köszönet érte Évinek, Juditnak és az ott lévő szülőknek.

Lipóczki Mónika"
Mónika hozzánk intézett levele eléggé magáért beszél. Néhány dolgot szeretnék hozzáfűzni.


Miért jár az ember szülői körre?
Nyilván nem pusztán azért, mert emlékszik rá, hogy  olvasta a beíratkozáskor aláírt együttműködési megállapodásban, hogy a szülői körön való részvétel a kötelező vállalások között szerepel. :)
Hát akkor miért? Egyáltalán miért is kell arra a szülői körre járni?
Természetesen nincs olyan, hogy "kell".
Az egész waldorf pedagógia azon alapul, hogy ne a "kell" külső kényszere legyen a meghatározó a tetteinkben, hanem az hogy az saját belátásunkból tegyünk olyat dolgokat, ami magunknak és másoknak jó. Így hát szülői körre akkor járunk, ha felismerjük, hogy az egy jó dolog.

De miért jó?
Például azért, mert egy lehetőség.
Évi, Judit, Mariann és Annamari gyakorlatilag többet van a gyerekeinkkel mint mi magunk. Számos olyan szituációban látják őket, amilyenekben mi nem, vagy ritkán. A szülői kör egy lehetőség arra, hogy egy kicsit betekintsünk a gyerekeink tulajdonképpeni hétköznapi életébe, hogy megtudjuk, mi játszódik le a kis lelkükben, mi a fontos nekik és miért, mi hat rájuk, az hogyan él bennük tovább. Az óvónők történeteit, megfigyeléseit és kommentjeit hallgatva mi magunk is megélhetjük egy kicsit azt amit a gyerekeinkkel történik.
A szülői kör ezért egy segítség is a szülőnek. Mert ha megéljük, ami a gyerekeink megélnek, ezáltal jobban meg is érthetjük őket. A saját gyerekeinket és a máséit is, sőt egymást is, amikor meghallgatjuk egymás történeteit egy-egy témában és együtt gondolkodunk a lehetséges megoldásokról.

A szülői körön való megjelenés persze feladat is. Mindig szó esik az aktuális tennivalóinkról. Ahogy az már az emberi közösségekben lenni szokott, ez sem érdekel egyformán mindenkit. Akár még az olyan horderejű kérdések sem, hogy jövő szeptembertől hol lesz helye az óvodának (az önkormányzat ugyanis pályázat útján értékesíteni fogja azt az épületet, amiben jelenleg működünk). Azon a szülői körön, ahol erről volt szó, nemigen tolongtunk, pedig nem árt mindenkinek tisztában lenni azzal, hogy pl. mivel jár egy saját tulajdonú óvoda vásárlása, beköltözhetővé tétele stb.
Természetesen tekintettel kell lennünk egymás különböző élethelyzeteire, arra, hogy nem mindenkinek van módja ott lenni ezeken az esteken (havonta egy alkalom, két óra, este öttől hétig). Van aki olyankor épp műszakban van, máshol a kisebb testvér felügyelete megoldatlan, amott betegség, emitt más program stb. De tudjuk, hogy akadnak szülőtársak, akiknél maga a szándék is hiányzik a részvételre.

Tudjuk azt is, hogy nem mindenkinek jelenti ugyanazt a lehetőséget a szülői kör. Ez természetes, nem is elvárható, hogy mindenki egyforma mértékben kötödjön a közösséghez. Vannak, akik nem kívánnak együtt gondolkodni, nem fontos számukra a tájékozódás és a visszacsatolás.  
Azt azonban problémának tartom, hogy nem mindenkiben tudatosodik az, hogy waldorf intézményben szülőnek lenni feladatokkal is jár. Kötelező és önként vállalható feladatokkal. Hiszen mi vagyunk az óvoda fenntartói, és ez nem csupán annyit jelent, hogy befizetjük a havi pénzbeni hozzájárulást, hanem azt is, hogy részt vállalunk az óvoda működtetésében. Mert senki nem teszi meg helyettünk. Ezt az alapítók nemzedéke még a saját bőrén érezte, a később bekapcsolódók közül azonban vannak, akik csupán megvesznek egy szolgáltatást az intézménytől, de a feladatokból nem kérnek vagy nem jutott el hozzájuk az információ, hogy feladatok vannak. Ez olyankor jelent problémát, ha például kimosatlanul maradnak a törölközők vagy felmosatlanul a folyosó. Ilyen ritkán fordult elő, de volt rá példa és nem jó szájízt hagyott a többi szülőben. És akkor a szülői körön felvetődött, hogy miért is történt ilyen? Nem jutott el a hír, hogy az illető családhoz, hogy ez az ő dolga? Nem ért rá? Ha így van, akkor miért nem jelezte? stb.

Segítenünk kell egymásnak annak megértésében, hogy vannak közös dolgaink és felelősségünk. (Ez utóbbi nem közös! Mindenkinek megvan a saját személyes a felelőssége a rá jutó feladatban). Olyankor is, amikor arról beszélgetünk egy-egy esten, hogy pl. hogyan tanítsuk együttműködésre a gyerekünket és olyankor is, amikor ezt az együttműködést nekünk magunknak kell megvalósítanunk a mi felnőtt életünkben - pl. egy óvoda fenntartásában és működtetésében. A "szülői kör" tágabb értelemben ez utóbbit is jelenti - nem csak a havonta együt töltött két órányi időt.


2010. november 1., hétfő

"Iskola, iskola - ki a csuda jár oda..."

Múlt héten volt egy rendkívüli szülői kör, amelyen vendégül láttuk az iskolában tanító pedagógusokat illetve az iskola tanácsadó tanárát (Kocziha Miklóst Óbudáról). Olyan szülőket is meghívtunk, akiknek a gyerekei az iskolába (értsd: a kecskeméti waldorf iskolába) járnak.
Kocziha Miklós - rá jellemző :) - impulzív bevezetője után a tanítók segítségével mi magunk is belekóstolhattunk olyan tevékenységekbe, amiket a gyerekek nap mint nap végeznek. Az első félórában a csapat három felé oszlott; mehettünk euritmiázni, formarajzot készíteni, babzsákozni-ugrókötelezni.
Bár az idő rövidsége miatt ez így valóban csak kóstolás volt, korántsem jelképes. A waldorf pedagógia komolyan veszi azt, hogy a gyerek számára a felnőtt a minta. Az ideális waldorf-pedagógus nem kérhet számon a tanítványon olyan tevékenységet, amit ő maga ne lenne képes csinálni. Óvodás gyerekek szüleiként pedig elég (és szükséges) időnként átgondolnunk, hogy gyerekünk ebben az életkorban még szinte kizárólag utánzással tanul. Sok-sok tanulsággal - mindenekelőtt némi önismerettel - szolgál, ha megpróbáljuk mi magunk is, hogy mit jelent pl. egy euritmia órán a mozdulatainkban és egész valónkban a társaink (és önmagunk) felé összhangban lenni; ha tudjuk, hogy pl. a formarajzoláshoz milyen biztos kéz és belső képi világ kell; ha pl. egy-egy közös babzsákos mozdulatsor közben ráérezve a ritmusra vagy éppenség kiesve abból felnőtt fejjel megsejtjük, hogy egy gyerekben milyen készségeket és képességeket fejleszt az ilyesmi, és mire lehet jó (utóbb esetleg elgondolkodunk azon, hogy ez nekünk miért is nincs meg.)
Az est további része a beszélgetésé volt. Szülők meséltek arról, hogy miért választották a waldorf iskolát vagy miért hozták el állami iskolából a gyerekeiket. A pedagógusok beszéltek a munkájukról, a szemléletről és a gyakorlatról. (Tavaly egy hasonló szülői körön nagyon tanulságos beszámolókat hallottunk pl. arról, hogy mennyire fontos előzménye az óvoda az iskolának, miben más egy waldorf óvodából érkezett gyerek egy állami óvodából érkezetthez képest.)
A pedagógusok bemutatkozása valóban csak bemutatkozás volt, a megismerésükhöz több idő  és alkalom szükséges. A puding igazi próbája nyilván az, amikor a mi gyerekünk is egy ilyen iskolába jár. Fontos azonban, hogy legalább van lehetőség a tájékozódásra, el lehet kezdeni és később - akár kevésbé direkt módon - folytatni (majd adott esetben dönteni, hogy pl. akarunk-e X osztálytanító osztályába járni, milyen lehetőségeink vannak vagy nincsenek)  A figyelmes szemlélő és kérdező számára nem csak az lehet a fontos, amit mondtak, hanem az is, ahogyan mondták. Az osztálytanító - ideális esetben - nyolc évig a gyerekünk életének egyik legfontosabb szereplője lesz. Nem mindegy ki ő.

2010. október 21., csütörtök

Amiről nem készül fénykép


A fényképezőgép nem lehet ott minden eseménynél és nem is kell, hogy ott legyen. Mi szülők sem vagyunk ott mindig, és nemcsak azért mert megyünk a dolgozóba vagy haza a kisebb testvérhez.
Azért sem lehetünk ott, mert nem oda valók vagyunk. A csoportszoba a gyerekek és az óvónők területe szó szerint és átvitt értelemben egyaránt. Mi különleges alkalmakkor léphetünk be (vagy amikor takarítjuk a csoportszobátJ), egyébként nem, mert zavarnánk a gyerekek szokásrendjét, játékát, egyáltalán a napi ritmusát, egymás közötti kommunikációjukat. Az ünnepek is úgy történnek, hogy beleépülnek a gyerekek napi ritmusába – a saját tempójukban halad, így marad nyugodt és így marad meg a súlya.
Van olyan ünnep, ami nem az éves ünnepkör eseménye, hanem személyes vonatkozású: amikor a gyerekek egy-egy óvodástársukat köszöntik meg annak születésnapja alkalmából.
Az illető kislány vagy kisfiú beviszi tízóraikor a tortáját vagy bármilyen süteményt - a lényeg az, hogy kerek legyen a formája. Az óvodástársai pl. rajzokkal ajándékozzák meg, ezeket díszesen összefűzve adják át neki és egy köszöntő énekkel. Kap egy kézzel varrott filc-állatot is. (Ezt valami tündér készíti el, akiről annyit tudni, hogy az óvónő vele a kapcsolattartó…) Annyi gyertyát fúj el az ünnepelt, ahány éves.  A gyertyák különlegesek: erre az alkalomra készülnek. Mint ahogy erre az alkalomra készül az a mese is, amit az óvónő elmond neki; egy mesét, ami őróla szól.
Azért a szülők közül sokan szeretnénk belopózni ilyenkor és látni a kis arcukat.:)

2010. október 17., vasárnap

Ősz 3. Udvartakarítás

Gyönyörű udvarunk van.
Jó nagy - sok óvoda a tíz ujját megnyalná utána - , van pázsit hempergésre, bokrok elbújásra, kicsi fa mászásra, nagy fa árnyéknak, virágoskert szemet gyönyörködtetni (sőt jövőre veteményes is lesz, már felástuk).
Szóval gyönyörű az udvarunk, jó nagy. Van pázsit nyírásra, bokrok metszésre, nagy fa lehulló levelek összegereblyézésére (rengeteg!), virágoskert gyomlálásra. (Sőt, jövőre veteményes is lesz, trágya szétterítésre, retek, saláta, répa eggyelésre, kapálásra.)
Egész héten sütött a nap - a takarításra kitűzött szombaton persze örülnünk kellett hogy nem esett. Örültünk. A fűrész (beteg fát vágtunk ki) lebetegedett, nem sikerült meggyógyítani, de volt beugró. Paprikás krumpli főtt. (Jujj, az egyik anyuka vett a kölesfasírthoz töröttpaprikát a következő hétre és csípőset sikerült beválasztania - a zacskóra az volt ráírva felül, hogy "csemege". De a szombati menübe került először bele. Így ahhoz némileg több kenyeret kellett enni, a kicsinyeknek pedig csak tejföllel felhígítva bírták legyűrni - mindazonáltal így nem lett ehetetlen a következő heti kölesfasírt. Háztól fogjuk beszerezni ezt a fűszert egyébként, idei termésből.)
Tehát takarítottunk. Sőt, a tavat is renoválta az egyik apuka. Nem ártott már egy kis fazonigazítás az udvarnak, de egyébként így is elég vadregényes maradt.
Köszönjük a családoknak a munkát!

Ősz. 2. Szept. 29. Szent Mihály napja - Betakarításünnep

Délben érkeztünk a gyerekekhez, az udvaron gyülekeztünk. A hívogató ének közben tenyerünkre egy lehelletnyi rózsaolaj került, ezután  léphettünk be a csoportszobába, ahol ünnepi teríték várt. Gyertyagyújtás után felszeltük a nagy cipót, amit a gyerekek sütöttek. További finomságok lapultak a családok által hozott kosarakban: házi recept alapján összeállított "kenyérkencék", lekvár, sütemények, gyümölcsök, friss zöldség, magvak - a gyerekek ezeket hordták körbe, ahogy hétköznapokon is; minden ételnek megvolt a maga "osztója".
"Föld termette, Eső nevelte, Nap érlelte
Föld te kedves, Nap te kedves - köszönjük most mi ezt néked."
Mint minden étkezés is az áldással kezdődött, de ez ezúttal ünnepi volt. A betakarítás, a szüret, a bőség, az ősz ünnepéé.
Játék és mese nélkül persze nem élet az élet ilyenkor sem, sőt. Beszéljen a kép.
(És irigyljük a Kollár-szülőket, ők mind a két csoportban ott lehettek...:))




2010. október 4., hétfő

Baba-mama délutánok

Baba-mama délutánok (keddenként fél öttől hat óráig)

A baba-mama délutánok szeptemberben  - az óvodás hétköznapokhoz hasonlóan -  a betakarítás jegyében telnek.
Zöld ezüst búza, szalma lesz a szára…”


Az asztalon búzakalászok, a kezekben fakockák – csépelünk. Az összegyűlt magot beleöntjük a kis malomba, a kicsinyek lelkesen őrölnek.


A lisztből cipó készül a következő héten.
         Süt a süt a süt a nap, süt a süt a pék…


A gyúrás is elmélyült munka. Ki-ki ízlése szerint formázza meg a maga cipóját: lesz virág formájú, csiga, fonott kalács, napocska, cica, házikó…       
Amíg sül a cipó, uzsonnázunk. Mindig van egy-két óvodás, akik a kisebb testvéreiket kísérve maradnak ezeken a délutánokon is és lelkesen segítenek az óvónőknek: terítenek, osztják a kenyeret, a zöldséget, összeszedik a mosatlant, letörlik az asztalt, sepregetik fel a morzsát – ahogyan délelőtt szokták.
„Mese mese mátka…”
Uzsonna után kapunk egy mesét. Pontosabban szólva: történik velünk egy mese. Évi vagy Mariann gyertyát gyújt az évszakasztalnál, köré gyűlünk, velünk van Annamari vagy Judit is. A kicsinyek a szüleik ölében, a nagyobbak a mesemondó körül. Évi vagy Mariann a mesemondó, de mindenki a mese szereplője: katicává, pillangóvá, virággá válunk, erdőben járunk, házikóba lépünk be, gurul a kezünkbe a labda, velünk és bennünk kerekedik a történet.

         „Gyertek, gyertek játszani, játszani, ott ahol a nap süt…”
A délután játékkal zárul. Mese-féle ez is, de ebben az egész testünk részt vesz és megtöltjük az egész csoportszobát mozgással.


„Nagyon szeretjük ezeket a délutánokat. Nem mi vagyunk egyedül, akiknek rendszeres időtöltésévé vált, sok ismerős arcot látunk mindig, jónéhányat később az óvodai csoportban látunk viszont. Van olyan kisgyerek, aki még meg sem született, amikor el kezdett ide járni, most meg már a saját lábán jön.
Ezeken a délutánokon kezdtünk el ismerkedni az óvónőkkel, a szokásrenddel, az itteni beszédmóddal, hangulattal. Itt volt alkalmam először látni, hogy konkrétan hogyan valósul meg a waldorf pedagógia.” (P. Melinda-  szülő)


2010. szeptember 28., kedd

Nyárünnep



2010. június 11.
Virágkapun beléptünk, leterítettük a plédjeinket a fűbe, kincset kerestünk, fogóztunk, énekeltünk, némi aggodalommal figyeltük a homokdombról lebucskázó kiskorúakat, míg a sárban dagonyáztak, azon tűnődtünk, mennyi váltásruhát hoztunk, koszorúk kerekedtek a félzsáknyi amorf virághalmazból, bográcsban főtt lebbencset vacsoráztunk, tüzet ugrottunk a közelgő Szent Iván-éjre gondolva, mesét hallgattunk, elbúcsúztunk, virágkapun kiléptünk.
Nem ünnepség, nem ünnepély - ünnep. Az elmúlt évnek, a nyár kezdetének, a játéknak, a családoknak, a gyerekeinknek.

2010. szeptember 17., péntek

Boldog születésnapot!

Tíz éves a kecskeméti waldorf óvoda.
Köszönet azoknak a szülőknek és pedagógusoknak, akik bábáskodtak a születése körül - aki tudja, hogy kis hazánkban micsoda sziklákat kell egy óvodaalapításhoz elgörgetni, annak van fogalma arról, hogy mekkora munkával járt ez.
Köszönet azoknak, akik segítettek felcseperedni, akik átsegítették a gyermekbetegségeken, akiknek a segítségével megerősödött és szépen átlépte a Rubikont is :).
Köszönet mindenkinek, akik részt vettek és vesznek a működtetésében.
Mert nagyon jó ide járni, ide tartozni.

Az óvodába járó gyerekek szüleiként arra gondoltunk, hogy tízéves születésnapjára kapjon az óvoda egy blogot. Ez egy olyan ajándék, aminek az elkészítésében mindenki részt vehet. Igen, ily módon magunkat is megajándékozzuk - mert ez a mi óvodánk.